|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 6 találat | lapozás: 1-6 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Barát István 2004. március 29.Magyar iskola hiányában elesnek a magyar állami oktatási-nevelési támogatástól a mezőségi kisdiákok. A pusztakamarási és a mezőzáhi gyermekeket a református templomban hetente vallás- és bibliaórák után tanítják magyar betűvetésre a lelkészek. Pusztakamaráson 2000-ben szűnt meg a magyar nyelvű oktatás, mert nem volt annyi gyermek, hogy működtetni lehessen a magyar tagozatot. A 2800 lelkes községben 140 magyar él; a 14 magyar gyermek pedig román osztályokban tanul román nyelven. Kulcsár János Levente református lelkész megpróbálta összegyűjteni a gyermekeket, hogy a magyar oktatás újraindulhasson, azonban a magyar szülők inkább román iskolába íratják gyermekeiket. A 3600 lelkes Mezőzáh községben 250 magyar él. Barát István református lelkész elmondta, hogy tavaly ősszel a faluból elméletileg öt, a Záhon működő gyermekotthonból pedig további öt magyar gyermeket írathattak volna a szülők a magyar első osztályba, gyakorlatilag azonban csak két gyermek szülei vállalták ezt. A gyermekotthonban azt válaszolták, hogy egyetlen magyar sincs a kicsik között, holott legkevesebb öt magyar gyermeket gondoznak az otthonban. Mezőzáhon 2003 őszéig (a teljes megszűnésig) is csak I–IV. osztályos magyar oktatás működött. /Benkő Levente, Lukács János: Magyarnak lenni Pusztakamaráson. = Krónika (Kolozsvár), márc. 29./ Egyelőre valóban nincs arra lehetőség, hogy a mezőségi magyar gyerekek, akik a református lelkészektől tanulják a magyar betűvetést, részesüljenek a támogatásból, ez ugyanis nemcsak tőlünk függ – nyilatkozta Kelemen Hunor, a támogatások elosztását felügyelő Iskola Alapítvány elnöke. „A szabályok alól az egyetlen kivételt mindeddig a csángók jelentették, speciális helyzetükre való tekintettel. Remélem, hogy sikerül találni egy megoldást a mezőségiek problémájára is, talán már ebben a tanévben” – fejtette ki az alapítvány elnöke. /L. J.: Kelemen Hunor: megpróbálunk megoldást találni. = Krónika (Kolozsvár), márc. 29./2011. április 5.Terror alatt AlsórákosPattanásig feszült a hangulat Alsórákoson, ahol a másfél ezres, románul beszélõ roma közösség több tagja évek óta rettegésben tartja, fosztogatja a település lakóit. A magyar többségû Brassó megyei község lakói szerint a helyzet odáig fajult, hogy több portán a családtagoknak éjjel felváltva kell õrködniük, mert a fosztogatók napi rendszerességgel törnek be az udvarokra, élelmiszert, háziállatokat és szerszámokat is ellopnak. A szülõk már gyerekeiket is féltik kiengedni az utcára. A Borbáth falurészben élõ romák a Krónikának nem tagadták, hogy lopni járnak, mint mondják, rákényszerülnek a tolvajlásra munkahelyek és állami segélyek hiányában Barát István református lelkipásztor elmondta, tavaly nyáron került a Brassó megyei településre, és megdöbbenve szembesült azzal a szomorú ténnyel, hogy a helyi közösséget valósággal terrorizálják a helyi roma közösség egyes tagjai. Lopnak, rabolnak, betörnek a házakba, és senki nem meri õket megállítani - jegyzi meg a lelkipásztor. Barát István - aki vasárnap gyûlést szervezett a témában - már azt is tervezte, hogy a rendkívüli esetre való tekintettel megszólaltatja a harangot, de mégsem tette meg, mert olyan híresztelések kaptak szárnyra, hogy amint megszólal a harang, mindenki induljon a romatelepre igazságot tenni. A lelkész attól tart, hogy az indulatok elszabadulnak, ezért, mint mondta, a legutóbbi istentiszteleten a megbocsátásról prédikált, arra kérte a híveket, próbáljanak kapcsolatot teremteni a romákkal, és segíteni rajtuk. A panaszkodás nem old meg semmit Az alsórákosiakból árad a panasz. Az utcákat végigjárva mindenkinek van saját kellemetlen tapasztalata és tucatnyi rémtörténete a Borbáth nevû falurészen lakó romák garázdálkodásairól. Egy idõs asszony sírva fakad, miközben elmeséli, hogy az alsórákosiak lassan a napfényt sem tudják beengedni a házba zsalugátert szereltettek, mert az ablakokat többször betörték. Mint mondta, éjjel felváltva õrködnek a családtagok, hogy a gyanús zajra azonnal riasztani tudjanak. Egy másik asszony azt meséli, hogy a kertbõl a szeme láttára szedték ki a zöldséget, õt megfenyegették, hogy bicskát rántanak, ha segítséget hív. Egy egyedülálló mozgássérült férfi arról beszélt, hogy a borbáthi tolvajok nemrég leütötték a kutyáját, majd az ólban mind a két disznót leszúrták és elvitték. Az udvarokról elviszik a szerszámokat, és ócskavasként értékesítik - panaszolták a helybeliek egymás szavába vágva. A gyerekeket sötétedés után nem merik kiengedni az utcára, az iskolába is elkísérik õket, különben elveszik a ruhájukat, megverik õket, és pénzt követelnek tõlük - meséli egyik szülõ. A faluban magyarul beszélõ roma közösség is él, õk is rettegnek a fosztogató bandáktól. A férfiak zöme külföldön dolgozik, az otthon maradt asszonyok bezárkóznak, és tehetetlenül nézik, hogy az udvarról mindent elvisznek. Együtt sem mernek fellépni, mert a rablók mobiltelefonon értesítik egymást, és pillanatok alatt egymás segítségére sietnek. A helybeliektõl tudtuk meg, hogy a rendõri razziák is eredménytelenek, mert kisgyerekek õrködnek a dombtetõkön és riasztják a többieket, amint észreveszik a közeledõ rendõr- és csendõrautókat. Az alsórákosiak többsége lemondott arról, hogy megmûvelje a földeket, mert hiába dolgoztak, soha nem tudtak betakarítani semmit, a termést mindig ellopták. Egy gazda gyönyörû gyümölcsösét mutatta meg, és elmondta, négy év óta egyetlen almát sem tudott hazavinni. Eddig még gondozta, nyeste a fákat, ettõl az évtõl már úgy döntött, nem törõdik velük. Sokan bérmentve felajánlották a földjük felét a romáknak, azt remélve, hogy ha gazdálkodásba kezdenek, abbahagyják a tolvajlást, a romák azonban erre nem tartottak igényt. Nincs más kiút, lopni megyek A Borbáth-telepen takaros házak állnak, mindegyiken van parabolaantenna, a fõutat leaszfaltoztatta az önkormányzat, közkutat is létesített. Elsõ látásra nyoma sincs a nyomornak, nincs bûz vagy szemét, mint más romatelepeken. Az emberek jól öltözöttek, a gyerekek tiszták, takarosak, mindenki románul beszél, de tudnak magyarul. Ioan, a pünkösdista prédikátor a közösség egyik vezetõje érdeklõdésünkre úgy nyilatkozik, nem szabad általánosítani: valóban van néhány fiatal, tizenéves suhancok, akik lopnak, de mint mondja, rákényszerültek erre, mert nincs munkahelyük és szociális segélyt sem kapnak. Nincs munkahely, nincs semmi bevételünk, a gyerekeknek pedig enni kell. Az asszonyok az erdõben gyûjtögetnek, készítenének fakanalat, seprût, de nem tudják eladni, mert a brassói utcákon, piacokon elkergeti, megbünteti õket a rendõrség - magyarázza a férfi. - Elítélem a lopást! �?n soha nem vettem el a másét, nem vagyok tolvaj. Nem szabad általánosítani, és néhány erõszakos suhanc miatt az egész közösséget elítélni. A közösség egy másik megbecsült tagja azt mondja, a rendbontókat kellene megbüntetniük a hatóságoknak, vigyék el õket, zárják börtönbe ahányszor csak tetten érik õket, s majd elõbb-utóbb megjön az eszük. A neve elhallgatását kérõ férfi azt mondja, elutasítja az önbíráskodást. Sok barátom, ismerõsöm van a falusiak között, akik felvetették, miért nem teszünk mi rendet, miért nem verjük meg a közülünk való garázdálkodókat, hogy menjen el a kedvük a lopástól. �?n viszont azt mondom, ezért vannak a törvények, a hatóságok, nem fogok én verekedni, hogy végül én kerüljek börtönbe - mondja a középkorú férfi. Az újságíró érkezésére a házak elé kigyûlt lakókból is árad a panasz. Nem kapunk semmiféle állami juttatást, nincs mibõl megélnünk - mondják többen is. Felháborodottan panaszolták el, hogy a magyarok sem végzik el a kötelezõ közmunkát, és mégis megkapják a szociális segélyt. �?tvenéves vagyok, négy gyermekem van. Nem látok más kiutat, lopni megyek, s ha majd bevisznek a börtönbe, legalább tudom, hogy az asszony és a gyerekek nem halnak éhen - mondja egy családapa. A romatelepre elkísért László Ferenc községgazda is, aki megismételte korábbi ajánlatát, hogy családja 20 hektár földjét ingyen átadja a közösségnek, ám a romák szerint ez nem segítség, hiszen nincs pénzük, hogy megmûveljék a területet. A közösségnek össze kell fognia Gáspár Tamás, Alsórákos polgármestere szerint az ország törvényei is nehezítik a közösség dolgát. Felhívta a figyelmet, hogy jelenleg mindössze három rendõr és három fizetett polgárõr biztosítja a közrendet a településen, mivel tavaly a megszorító intézkedések miatt kénytelenek voltak öt polgárõrt elbocsátani. Tavaly õsszel arról döntöttünk, hogy az önkormányzat és a közbirtokosság õrzõ-védõ céggel fog szerzõdést kötni, 12 hivatásos biztonsági szakember a meglevõ rendfenntartókkal együtt tudta volna biztosítani az állandó ügyeletet. Ezt a tervet azonban egyelõre jegeljük, mert még nem egyértelmû, hogy a rendõrség átszervezése után hogy fog mûködni az önkormányzat fennhatósága alá tartozó helyi rendõrség - magyarázta az elöljáró, aki szerint a helyi költségvetésbõl lehetetlen megalakítani és fenntartani egy 12 fõs helyi rendõrséget. Gáspár Tamás ugyanakkor az említett vasárnapi közgyûlésen is hangsúlyozta: az egész közösségnek össze kell fognia, a tolvajlásokat jelenteni kell, s bízik abban, hogy a garázdálkodók ellen is hatásos lehet a közös fellépés. A vasárnapi közgyûlésen több javaslat is elhangzott, többek között, hogy a lakók pótoljanak össze egy biztonsági cég megfogadására, ugyanakkor többen nehezményezték, hogy nem hívták meg a romák képviselõit a megbeszélésre. Mi nem zavarjuk a roma közösséget, de õk terrorizálnak bennünket. Merjünk bátrak lenni, alakítsunk önkéntes polgárõrséget - fogalmazta meg egyik hozzászóló. Egy másik férfi arra kérte a lakókat, hogy többet ne vásároljanak cigányoktól lopott fát, mert ezzel tovább bátorítják a bûnözést. Hiába mutogatunk ujjal a rendõrségre, a tanácsra. Ha én megfogom a tolvajt, magam látom el a baját, ha nem lát senki - közölte egy fiatalember, akinek felszólalását többen is megtapsolták a falugyûlésen. Nem gumibottal kell rendet tartani Elegem van a beszélgetésekbõl és a gyûlésekbõl - mondja Adrian Petre Bãlãceanu, az alsórákosi rendõrõrs parancsnoka, aki emlékeztetett: két évvel ezelõtt is hasonló témájú gyûlést hívtak össze a településen, akkor is min 2011. április 11.Lincshangulat AlsórákosonLincshangulat alakult ki a hétvégén a Brassó megyei Alsórákoson, miután a másfél ezres, románul beszélõ roma közösség több tagja és a község lakói között tettlegességig fajuló konfliktus tört ki. A településen jelenleg fokozott rendõri készültség biztosítja a nyugalmat, mivel pénteken este verekedésbe torkollott az elmúlt hetekben amúgy is pattanásig feszült konfrontáció. A romák három fiatalt vertek meg egy összetûzésben - köztük a polgármester fiát -, majd ezt követõen több, szerszámokkal felszerelkezett helybeli indult el a cigánytelep felé megleckéztetni a vétkeseket. A szemtanúk szerint lincselésre azért nem került sor, mert a jelentõsen megerõsített létszámú csendõrség az utolsó pillanatban közbelépett. Perceken múlt, hogy elkerülték a vérfürdõt Pénteken este Gáspár Tamás polgármester családja születésnapot ünnepelt, amikor a ház elõtt megszólalt az egyik vendég gépkocsijának a riasztója. A zajra egy fiatalember kilépett a kapu elé, hogy leállítsa a vészjelzõt, a kinn várakozó romák azonban leütötték, majd a segítségére sietõ másik két fiatalt is megverték: az egyiket a földre taszították, a másikat kõvel verték orrba. A három fiatal - köztük a polgármester fia - több zúzódással került kórházba, várhatóan ma engedik haza õket. A helyszínre érkeztek a mentõk és a rendõrök, de addig a faluban már elszabadultak az indulatok, többen is úgy nyilatkoztak, lincshangulat volt kialakulóban, tudtuk meg Barát István alsórákosi református lelkésztõl, aki beszámolt a Krónikának a péntek esti történtekrõl. Elmondta, az összecsõdült emberek - körülbelül ötvenen lehettek - szerszámokkal, villákkal, fejszével, feszítõvasakkal, sõt háborús szuronyokkal indultak megleckéztetni a vétkes romákat. A rendõrök, a lelkész és néhány polgár azonban elállták a cigányok által lakottt Borbáth-telep felé vezetõ utat, hogy megakadályozzák az önbíráskodást, a vérontást. A felbõszült tömeg kénytelen volt kerülõ utat választani, a korábban riasztott csendõrök és rohamosztagosok azonban az utolsó pillanatban közbeléptek. A falusiak nem jutottak el a romatelepig, ahol szemtanúk szerint a romák felkészülve várták a támadást. A rendfenntartókra és az addigra megfékezett tömegre a cigányok kõzáport zúdítottak, kénytelenek voltak fedezékbe vonulni. A lelkész szerint lincselésre azért nem került sor, mert a jelentõsen megerõsített létszámú csendõrség közbelépett. Barát István szerint ugyan nem bizonyítható, de arra gyanakszanak, hogy a péntek esti támadás provokáció volt, és felmerült a kérdés, hogy kinek áll érdekében a tervek szerint hétfõtõl életbe lépõ rend- és csendvisszaállító szervezkedés megakadályozása. Barát István a hatóságoktól vár határozott lépéseket, hogy megvédjék az adófizetõket. Folynak a tárgyalások a válságkezelésrõl Gáspár Tamás polgármester a Krónikának elmondta, a pénteki incidens elõre kitervelt támadás lehetett, mert valakik elkezdték híresztelni a romatelepen, hogy az elöljáró bántalmazott egy roma asszonyt. A cigányok szerinte erre az álhírre mentek a házához, hogy leszámoljanak a polgármesterrel. A négy tettest 29 napos elõzetes letartóztatásba helyezték, ám fellebbeztek a döntés ellen. Gáspár Tamás abban bízik, hogy a bíróság nem ad helyt az óvásnak, mert elmondása szerint, ha a bajkeverõk hazakerülnek a faluba, tovább borzolják majd a kedélyeket. A polgármester beszámolt arról is, hogy az elmúlt héten a rendõrség és a csendõrség képviselõi a faluban felmérték, pontosan hol kell járõrözniük. Csütörtökön rendkívüli tanácsülésen megszavazták, hogy õrzõ-védõ céget szerzõdtetnek. Kihirdették, hogy 18 és 60 év közötti önkéntesek jelentkezését várják, akik a biztonságiakat segítik. Elfogadták, hogy a faluban minden állattartó köteles az agrárreferenstõl igazolást kérni, hogy van, amivel eltartania a jószágait - ezzel a fa- és terménylopást próbálják megfékezni. A romáknak ugyanakkor felajánlották, hogy földet adnak nekik a telep környékén. A polgármester kérte, hogy javítsák meg a bekötõutat, hogy a rendfenntartók és a mentõk gyorsabban kiérkezzenek a helyszínre. Ambrus Károly, Brassó megye alprefektusa lapunknak elmondta, Alsórákoson egyelõre a hétvégeken és hétköznapokon este nyolc óra után betiltják az alkoholárusítást, a szekerek és jármûvek mozgását fokozottan figyelik, mindent megtesznek, hogy mérsékeljék a törvénytelen cselekedetek elkövetésének lehetõségét. A prefektúra ugyanakkor kérvényezni fogja a belügyminisztériumtól, hogy a helyi rendõrség létszámát növeljék azokon a településeken, ahol nagyobb a konfliktusveszély, mondta Ambrus Károly. A múlt hét elején elfogadott intézkedések továbbra is hitelesek, és azokat az ütemterv szerint alkalmazzák, a romáknak idõben kiadják a szociális segélyt, a gyerekeknek délutáni foglalkozásokat szerveznek, a rendfenntartók és az önkormányzat képviselõi összehangoltan próbálják megerõsíteni a közbiztonságot. Amint arról korábban helyszíni riportunkban beszámoltunk, Alsórákoson a másfél ezres, románul beszélõ roma közösség több tagja évek óta rettegésben tartja, fosztogatja a település lakóit. A magyar többségû Brassó megyei község lakói szerint a helyzet odáig fajult, hogy több portán a családtagoknak éjjel felváltva kell õrködniük, mert a fosztogatók napi rendszerességgel törnek be az udvarokra, élelmiszert, háziállatokat és szerszámokat is ellopnak. A Borbáth falurészben élõ romák a Krónikának nem tagadták, hogy lopni járnak, mint mondják, rákényszerülnek a tolvajlásra munkahelyek és állami segélyek hiányában. Bíró Blanka Krónika (Kolozsvár) 2011. április 22.Példátlan egyházi összefogás AlsórákosértAz elszaporodott erõszakos bûncselekmények, a közbiztonság tragikus megromlása, illetve a hivatalos szervek magatehetetlensége késztette az erdélyi és partiumi lelkészeket arra, hogy közös istentiszteleten vegyenek részt Alsórákoson. A helybéli és betelepedett cigány lakosság miatt már senki nem érezheti magát biztonságban a Brassó megyei településen, ami odáig vezetett, hogy nemrég lincshangulat alakult ki a községben. Az istentiszteleten több mint negyven lelkész és harminc gyülekezeti tag volt jelen, együtt imádkozva a közösség békességéért. Alsórákoson a közbiztonság annyira megromlott, hogy a gyerekek félnek kimenni az utcára, futva szaladnak haza az iskolából, nehogy bántalmazzák õket cigány iskolatársaik. Lelki terror alatt tartják az óvodásokat is, akiknek a rajzain gyakori motívumként fordulnak elõ földön fekvõ, vérbe borult, gyakran megcsonkított gyerekek. A mezõgazdasági munka teljesen reménytelen, mert a cigányság helybenhagyja a földjükre kimerészkedõ embereket, ha pedig sikerül valamit elvetni, a betakarítást már nem a gazdák végzik el. A hatóságok úgy tûnik teljességgel tehetetlenek, egyáltalán nem tudják kordában tartani a kialakult tragikus helyzetet. Mivel a helybéli lelkész Barát István és családja is a fent említett körülmények között végzi szolgálatát, a lelkipásztori közösség úgy döntött, hogy a maga eszközeivel fejezi ki a szolidaritását szolgatársuk és a község mellett. Szerdán az ország minden tájáról az alsórákosi református templomba gyülekeztek a református lelkészek. Több mint negyvenen gyûltek össze a bûnbánati istentiszteleten, ahol a helybéli lelkipásztor a nagycsütörtöki alvó tanítványokról beszélt. Igehirdetésében kiemelte, hogy nem aludhat az, akire Isten reábízta anyaszentegyházát. A helybéli gyülekezeti tagok meghatódottsága nem csupán az igehirdetésnek szólt, hanem a megtapasztalt együttérzésnek, és a megoldásba vetett reménységnek. A lelkészek a bûnbánati istentisztelet után közös nyilatkozatot írtak alá. Az apostol intése szerint mindenkinek csendesen kellene munkálkodnia, és a maga kenyerét ennie. Tudjuk, hogy Alsórákoson nem mindenki cselekszik ekképpen. Jogotok van hozzá, hogy elvonjátok magatokat mindenkitõl, aki rendetlenül él, és azzal ne társalkodjatok, hogy megszégyenüljön. Mindazonáltal ne ellenségnek tartsátok, hanem atyafiakként intsétek õket - áll az Alsórákosi Nyilatkozatban. Akik nem vehettek részt az istentiszteleten, azok otthon a maguk templomában imádkoztak a közösség megbékéléséért, s szeretettel kérik a református és más felekezetû egyházközségek lelkészeit, hogy a feltámadás ünnepén közösen imádkozzanak a megbékélésért, az alsórákosiak sorsának jobbrafordulásáért. HOVER ZSOLT Szabadság (Kolozsvár) 2011. április 30.Egyházi összefogás AlsórákosértEgyházi összefogással próbálnak békét teremteni a romabandák által terrorizált Alsórákoson. Nagyhét szerdáján közel ötven református lelkipásztor vett részt a Brassó megyei településen tartott bûnbánati istentiszteleten, a közeljövõben pedig ökumenikus szabadtéri szolgálatot szerveznek, hogy a helybéliek érezzék, nincsenek egyedül. Barát István, a település református lelkipásztora a Krónikának elmondta, még pénteken is zajlik Nagyváradon egy lelkészkonferencia, amelyen többek között az alsórákosi helyzet is napirendre kerül. A településen eluralkodott kilátástalan helyzetre Barát István hívta fel a közvélemény figyelmét, az elmúlt hónapban falugyûlést hívott össze, hogy megoldást találjanak az embereket rettegésben tartó romabandák megfékezésére. Bár a hatóságok elkezdték a védelmi intézkedések szervezését, a romák súlyosan bántalmaztak három fiatalembert, amire a faluban lincshangulat alakult ki. Alsórákoson azóta is megerõsített rendõri és csendõri jelenlét biztosítja a nyugalmat. Barát István lelkipásztortársait is értesítette a kialakult helyzetrõl, elõször ökumenikus istentiszteletet terveztek, amit az idõ rövidsége miatt egy késõbbi idõpontra halasztottak, ám nagyhéten több ezren imádkoztak Székelyföldtõl Hollandiáig, hogy az alsórákosiak békére leljenek. A húsvét elõtti szerdán tartott alsórákosi istentiszteleten közel ötven református lelkipásztor vett részt, az összetartó szolgálat célja az volt, hogy erõsítse a gyülekezetet, az alsórákosiak megtapasztalják, hogy nincsenek egyedül, sokan imádkoznak értük. A helyszínen negyven lelkész írta alá az alsórákosi nyilatkozatot, amelyhez azóta elektronikus úton közel négyszázan csatlakoztak. A nyilatkozatot Pásztori-Kupán István teológiai tanár olvasta fel. Tudjuk, hogy itt, Alsórákoson sem test és vér ellen van nékünk tusakodásunk. Tudjuk, hogy sötét erõk most is munkálkodnak a köztetek lévõ keresztyéni ékes és jó rend megdöntésén. Isten országának állampolgáraiként viszont el nem fogadhatjuk a krisztusi és apostoli rendtõl eltérõ zûrzavart. Ennek a krisztusi és apostoli rendnek része az is, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. (...) Tudjuk, hogy Alsórákoson nem mindenki cselekszik ekképpen. Jogotok van hozzá, hogy elvonjátok magatokat mindenkitõl, aki rendetlenül él, és azzal ne társalkodjatok, hogy megszégyenüljön. Mindazonáltal ne ellenségnek tartsátok, hanem atyafiakként intsétek õket - áll a nyilatkozatban. Csûry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, aki maga is részt vett az istentiszteleten, a helyszínen azt nyilatkozta, Erdélyben közel ezer lelkipásztor van, nem lehet, hogy ne tudnának segíteni az alsórákosi gyülekezeten. A Brassó megyei településen egyébként rég nem volt ennyire csendes a húsvét, a Borbáth romatelep felé vezetõ úton is ki mertek ülni az emberek a kapu elé, számolt be lapunknak Barát István, aki abban bízik, hogy a faluban a rendõrök és a csendõrök visszavonulása után is tartós marad a béke. Bíró Blanka, Krónika Harangszó (Nagyvárad) 2015. szeptember 25.Nem mentek üres kézzelA szórványban kirándultak a barótiak A Kovászna Megyei Művelődési Központ támogatásával, a Kulturális Örökség Napok program keretében, a Baróton működő Erdővidék Múzeuma szeptember 18–20. között kirándulást szervezett Dél-Erdélybe. A kirándulás során a résztvevők Kerc, Nagyszeben, Magyarigen, Borosbenedek, Ompolygyepű, Zalatna, Abrudbánya, Verespatak, Brád, Marosillye, Piski, Szászváros, Gyulafehérvár és Tür nevezetes, többnyire magyar vonatkozással is bíró helyeit látogatták meg. – A kirándulás egyik célja volt, hogy a háromszékiek is közelebbről megismerhessék azt a felbecsülhetetlen értékű szellemi- és épített örökséget, melyet Erdélynek ezen a részén a szórványban élő magyarság kitartóan őriz, ápol – mondta az idegenvezető szerepét is ellátó Demeter László, Erdővidék Múzeumának igazgatója. A kirándulók nem mentek üres kézzel: Barát Istvánnak, az abrudbányai református egyházközség lelkészének átadták azt a pénzadományt, melyet Krizbai Imre nyugalmazott baróti református lelkész küldött az Apafi-ház felújítására, továbbá a szászvárosi, gyulafehérvári, abrudbányai és türi magyar gyermekeket fa játékokkal lepték meg. A baróti Fauna játékgyár adományait Lukács Tibor vállalkozó kézbesítette. Böjte Ferenc Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) lapozás: 1-6
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
